38. fejezet: Hűségek leszek hozzá!

Teltek a napok, hetek hónap és az évek. Rinie már kezd egyre jobban hasonlítani az édesanyjára. Már beletörődtem, hogy nincs velünk de tudom, hogy jó helyen van és vigyáz a kis családjára. Esténként sokszor eszembe jut és néha azt érzem mintha mellettem lenne. Nagyon hiányzik! Soha az életbe nem fogok új barátnőt, menyasszony vagy feleséget keresni magamnak. Mindig is ő volt és lesz az igazi. Nincs még egy olyan nő, mint ő volt. A gyűrűmet nem vettem le az ujjamról. Hagy higgyék azt, hogy feleségem van. Hűséges leszek hozzá! Boldogok voltunk....
                                                     ~The End!~

37. fejezet: Gyorsan eltelt idő

Az idő egyre gyorsabban és gyorsabban telt. A hasam már nagyon nagy mintha ikreim lennének. De azt mondta az orvos, hogy ez tök normális. Ha az orvos mondja akkor hiszek neki. A fotósom mostanában, hogy nagy a pocakom egyre többször hív. Viszont ekkor még C.A.Pnek is ott kell lennie. Néha még Min is jön. Sok családi képet csinált és még sok-sok kismama képet. Már csak napjaim vannak és hamarosan megszületik Min kishúga. Egy nap erős fájásokra keltem fel. Bangie már egyből tudta mit kell tennie. Hívta a mentőt utána pedig Kimet az unokatesómat. Bangie velem jött a kórházba és velem volt egész idő alatt. Néha még rosszabbul nézett ki, mint én. Viszont a végén az erőlködéstől elpattant egy ér az agyamban ezek után se kép, se hang. Minden megszűnt létezni. Bangiet egyből kiküldték a szülőszobából. Engem pedig próbáltak visszahozni de már nem sikerült....

~C.A.P szemszöge~
Amikor megpillantottam a kislányomat könnyek csordultak ki szemeimből. Alig tudom elhinni, hogy a második gyerekem ettől a gyönyörű nőtől. Viszont az örömöm nem tartott sokáig. Amint kiküldtek a szülőszobából tudtam, hogy baj van. Nem akartam ki menni. Megígértem neki, hogy mindig vele leszek. Kiküldtek a folyosóra. Nem is ültem le csak fel-alá járkáltam idegességemben. 1 óra múlva kijött egy orvos.
-Kérem mondja, hogy jól van és semmi baja! –mondtam.
-Sajnálom! Már nem tudtuk megmenteni. –mondta az orvos halál komolyan. Nem akartam elhinni. Aztán könnybe lábadt a szemem.
-Nem! Ő nem halhat meg! –kiáltottam. Leültem az egyik székre majd sírni kezdtem. Az orvos magamra hagyott. Csak pár nővér volt a folyosón. Nem! Nem lehet igaz! Ő nem.... ő nem halhat meg! Most az egyszer vagyok vele szűlés közben és most nem éli túl. Kellett nekem eljönnöm! Boldogok voltunk addig a pillanatig. Ha az a baj nem történik meg gyermekeim anyja és az én kis menyasszonyom még mindig élne!

36. fejezet: Szeretlek!

-Jó. Szeretlek! –csókoltam meg.
-Én is kicsim. –ölelt magához.
-Jó éjszakát! –szívtam be tüsfürdője illatát.
-Jó éjt! –puszilta meg hajamat. Pár perc múlva el is aludtam. Másnap felkeltünk majd Mint elvittük Kimhez. Mi pedig elmentünk az orvoshoz. Bangie minden egyes kérdését feltette. Amikor haza értünk C.A.P elment Minért. Amikor pedig haza értek kész lett az ebéd. Megebédeltünk majd közöltük Minnel, hogy lesz egy kis tesója. Először ellenkezett de kis vőlegényem valahogy megbeszélte vele. Aztán Min elment fürödni. C.A.P pedig engem boldogított a konyhában.
-Bangie.... –szóltam rá.
-Most mi az? Csak a fenekedet simogattam. –mosolygott.
-Tudod, hogy én hogyan szoktam rá reagálni. –töröltem meg a kezemet.
-Kérlek világosíts fel. –csókol meg.
-Menjünk zuhanyozni. Fáradt vagyok.... –mondtam.
-Jól van. –mondta majd lefektettünk Mint az ágyába aztán pedig elmentünk zuhanyozni. Amint kész lettünk lefeküdtünk az ágyba. Egy kicsit még összebújva tévéztünk majd én elaludtam.

35. fejezet: Na ne sírj

-Miért sírsz? –törölte le könnyeimet. Arcomat mellkasába temettem és így sírtam tovább. –Na ne sírj. Szeretlek és tudom, hogy te is viszont. Azt is tudom, hogy nem csalnál meg. Ennyiért ne sírj már.
-Nem azért sírok. –szipogtam.
-Akkor? –értetlenkedett. Megfogtam a kezét és a hasamra tettem. –Te mit csinálsz?
-Már.... másfél hónapja.... terhes vagyok és.... te vagy az.... apa. –szipogtam.
-Micsoda? Újra apa vagyok? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam.
-Ez szuper! –ölelt magához.
-Tényleg örülsz neki? Vagy csak mert már terhes vagyok és egyáltalán nem akartad. –mondtam.
-Tényleg örülök neki! –emelte fel fejem.
-Szeretnéd megtartani? –kérdeztem.
-Még szép, hogy igen. Ha már Minnél nem tudtam ott lenni a kezdetektől fogva most szeretnék. Mindent megfogtok kapni. –csókolt meg.
-De Min ne legyen elhanygolva jó? Ha meg fog születni a gyerek akkor én vele fogok foglalkozni a legtöbbet, de te ne hanyagold el azért Mint. Majd én is próbálok ugyanúgy foglalkozni vele. –mondtam.
-Jó nem fogom elhanyagolni. De téged sem. –csókolt meg újra.
-Holnap megyek az orvoshoz és megmondom neki megtartjuk a babát és neked is jönnöd kellene. –mondtam. –Ha van valami kérdésed akkor azt felteszed. Meg el is kísérhetnél.
-Jól van megyek veled. Csak megint elvisszük Mint az unokatesódhoz jó? –kérdezte.

34. fejezet: Gondolkodtam...

Nem aludtam el hiába is szorítottam össze szemeimet. Fojton a baba járt a fejembe. Hogy mondjam el C.A.Pnek? Na és Minnek? Lesz egy kis tesója. Fogalmam sincs....
-Bangie.... –fordultam felé.
-Hmm? –hallottam dünnyögő hangját.
-Gondolkodtam ezen az egészen. –mondtam.
-Micsodán? –fordult az oldalára.
-Tényleg csak vicceltél. Én fújtam fel ezt az egészet. Sajnálom! –mondtam.
-Semmi baj. Egyébként  nekem se kellene ilyennel viccelem. Szóval én is sajnálom! –fogta meg a kezem. –De mostanában mindent úgy felfújsz.
-Tudom. –kezdtem el könnyezni. –Ennek van oka is.
-És elmondod vagy nekem kell kihúznom belőled? –húzott magához.
-Bangie.... –szipogtam.

33. fejezet: Utállak mami!

Lementem és bementem a nappaliba. Min és C.A.P még mindig beszélgettek közben mesét néztek.
-Min ideje lenne megfürödni. –mondtam.
-De mami.... Hagy beszélgessek még papival. –kérlelt.
-Nem! Majd beszélsz vele utána. Nem fog elmenni. –mondtam.
-De mami.... –kezdett el hisztizni.
-Min nem! Nyomás fürödni! –mondtam.
-Utállak mami! –szaladt a szobájába.
-Szuper! Már a gyerek is utál! –mentem utána.
-Héé kicsim.... –fogta meg C.A.P a kezem. –Mi a baj van? –kérdezte értetlenül. Nem válaszoltam semmit csak Min után mentem. Bocsánatot kértem tőle majd elment fürödni. Kész lett majd ágyba dugtam. Adtam neki egy puszit majd átmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba majd hátat fordítottam az ajtónak. Hallottam, hogy C.A.P bejön majd elmegy zuhanyozni. Fél óra múlva kész is lett. Kiterítette a törölközőjét majd bebújt az ágyba. Lekapcsolta az éjjeli lámpát és a hátára fordult.

32. fejezet: Csak vicceltem....

-Mi? Te normális vagy? –kérdeztem vissza.
-Na jó. Csak vicceltem. –mosolygott. –Mi a baj van?
-Ez egyáltalán nem volt vicces Bang MinSoo. –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Csak vicceltem. –mondta.
-De akkor sem volt vicces. –mondtam idegesen. –Otthon leszek. Minért majd menj érte!
-De kicsim.... –kezdte de én ott hagytam őket. Haza siettem majd csináltam valami késői ebédet. 1 óra múlva már C.A.P és Min is otthon voltak és a nappaliban beszélgettek miközben én mosogattam. Amint kész lettem egyből felmentem a szobába és elindultam fürdeni. Egy kicsit hosszúra sikeredett mert amikor bementem még csak délután 3 óra volt. Amikor pedig kijöttem már fél 5 volt. Másfél óráig voltam bent. Az szuper! Kiterítettem a törölközőmet majd megcsörrent a telefonom. A legjobb barátnőm volt az. Skype-oltunk és az idő közben csak telt és telt. Amikor elment a barátnőm már este 8 óra volt.