35. fejezet: Na ne sírj

-Miért sírsz? –törölte le könnyeimet. Arcomat mellkasába temettem és így sírtam tovább. –Na ne sírj. Szeretlek és tudom, hogy te is viszont. Azt is tudom, hogy nem csalnál meg. Ennyiért ne sírj már.
-Nem azért sírok. –szipogtam.
-Akkor? –értetlenkedett. Megfogtam a kezét és a hasamra tettem. –Te mit csinálsz?
-Már.... másfél hónapja.... terhes vagyok és.... te vagy az.... apa. –szipogtam.
-Micsoda? Újra apa vagyok? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam.
-Ez szuper! –ölelt magához.
-Tényleg örülsz neki? Vagy csak mert már terhes vagyok és egyáltalán nem akartad. –mondtam.
-Tényleg örülök neki! –emelte fel fejem.
-Szeretnéd megtartani? –kérdeztem.
-Még szép, hogy igen. Ha már Minnél nem tudtam ott lenni a kezdetektől fogva most szeretnék. Mindent megfogtok kapni. –csókolt meg.
-De Min ne legyen elhanygolva jó? Ha meg fog születni a gyerek akkor én vele fogok foglalkozni a legtöbbet, de te ne hanyagold el azért Mint. Majd én is próbálok ugyanúgy foglalkozni vele. –mondtam.
-Jó nem fogom elhanyagolni. De téged sem. –csókolt meg újra.
-Holnap megyek az orvoshoz és megmondom neki megtartjuk a babát és neked is jönnöd kellene. –mondtam. –Ha van valami kérdésed akkor azt felteszed. Meg el is kísérhetnél.
-Jól van megyek veled. Csak megint elvisszük Mint az unokatesódhoz jó? –kérdezte.