-Itt vagyok! –mentem be a terembe.
-Mégis miért késett? –kérdezte az igazgató.
-Volt egy kis dolgom és egyébként is aludtam. –mondtam.
-Nem érdekel akkor is itt kell lennie. –mondta idegesen.
-Ne, hogy már ön legyen felháborodva. Tudja milyen nehéz volt felkelnem úgy, hogy 5 órát aludtam vagy lehet még kevesebbet. Tudja milyen nehéz eltartani egy 4 éves gyereket egyedüli szülőként? Főleg most, hogy dolgozom és kiderült, hogy az apja pont az egyik ellenfél csapatban van. Meg érjek ide időben. Hát könyörgöm először had hozzam magam rendbe aztán majd be tudok érni időben. És most ne ön legyen már felháborodva. –mondtam idegesen.
-Mi neked van egy gyereked? –kérdezte Joon.
-Igen. –mondtam már egy fokkal higgadtabban.
-Ki az apja? –kérdezte SeungHo.
-C.A.P vagyis Bang Min Soo. –mondtam.
-Sajnálom de így nem lehet a csapat tagja. Kérem távozzon és majd valamikor hozza vissza a ruhát. –mondta az igazgató.
-Hogy tessék? –kérdeztem.
-Nem létesíthet egyik ellenféllel sem kapcsolatot. –mondta.
-De akkor csak 5en leszünk és mindenki le fog minket győzni. –mondta Joon.
-Héé.... Joon hagyjad. Ha ő el akarja veszíteni a legjobb csempész címet akkor megyek. –mondtam majd elindultam. Aztán visszafordultam. –De előtte tegye félre a büszkeségét és gondolkozzon el azon ha vannak gyerekei milyen nehéz lenne őket eltartani egy ilyen munka mellett.
-Tűnjön el! –kiabálta.
-Először nézzen magába aztán szóljon meg másokat. Tudja mindenkiben vannak hibák. Még önben is. Akár tetszik önnek akár nem. –mondtam majd elmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése