-Kérlek válaszolj! Én nem akarok neked rosszat. -mondta majd mélyen a szemembe nézett.
-Ha tényleg nem akarnál nekem rosszat akkor már régen elengedtél volna. -mondtam.
-Hol voltál eddig? -kérdezte újra.
-Ott ahol régen. -mondtam.
-Figyelj én tényleg nem akarok neked rosszat. Lépj ki ebből amíg nem késő.... -kérlelt.
-Akkor mégis, hogy fogom eltartani a.... -kezdtem de inkább befejeztem.
-A....? -kérdezte.
-Magam. Hogy fogom akkor eltartani magam? -kérdeztem.
-A szüleid.... -kezdte.
-Már régen meghaltak. -vágtam a mondatába elég nagy bunkózással a hangomban.
-Miért vagy vad? -kérdezte.
-Ha te azt tudnád.... -nevettem el magam. -Engedj el! Ígérem kilépek ha elengedsz.
-Ne hazudj nekem! -mondta.
-Hazudtam már neked? -kérdeztem majd közelebb hajoltam hozzá.
-Nem. -mosolyodott el majd ő is közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. -Ezt még meg fogom bánni, de menj!
-Köszönöm. -mondtam mosolyogva majd megsimogattam az arcát és elmentem. Tudtam, hogy ezért még nagyon leszidnak. Amikor visszamentem az igazgató már várt. Ahogy sejtettem leszidott. Nem is kicsit. Sőt még nekem kell visszaszereznem a CD-t. Megtudakolta, hogy ma este bulit szerveznek amiért ők szerezték meg a zsákmányt. Nekem be kell öltöznöm majd el kell mennem és meg kell szereznem. Megkaptam a ruhámat. Felvettem és egy fehér ruha egy kicsit olyan doktor nénis. A melleim közé elrejtettem egy kis altatót így hátha betudom azt is vetni. Elmentem majd simán beengedtek. Arra hivatkoztam, hogy egy táncos vagyok egy kis örömet tudok okozni a vendégeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése