~7. fejezet: Nagyon cuki~

Amikor hazaértem már messziről láttam, hogy ég a villany. Viszont amikor odaértem az ajtóhoz nyitva volt. Benéztem a házba és nem láttam senkit. Nagyon féltem. Főleg azért, hogy a fiam jól van-e. Nem kellett volna egyedül hagynom ebben a nagy házban. Olyan hülye vagyok.... Becsuktam az ajtót majd körbenéztem a földszinten. Amikor a nappaliba értem megláttam ahogy C.A.P fekszik a kanapén és egy kés van a kezébe.
-H-hogy jutottál be? -kérdeztem.
-Régen nem kérted el tőlem a kulcsot és még zárt sem cseréltettél. -mondta.
-Kérlek menj el! Fáradt vagyok. -mondtam.
-Nagyon csinos vagy! Egyébként jót mulattál? -kérdezte miközben felállt a kanapéról és odajött hozzám.
-Igen jót. -mondtam. -Ahogy te is tegnap este.
-Igen csak valami folytán hamar elaludtam. -mondta.
-Biztosan túl sokat ittál. Vagy nagyon elfáradtál. -mondtam.
-Igen. Biztos. De volt bent nálam egy doktor néni. Biztosan emlékszel. -mondta.
-Miért kellene, hogy emlékezzek rá? -kérdeztem értetlenül.
-Mert te voltál az. -mondta idegesen majd közelebb jött hozzám. Elkezdett játszani a késsel a nyakam körül. -Egyébként aranyos az a fiúcska.
-Mit csináltál vele? -kérdeztem majd ellöktem magamtól és felrohantam Min szobájába. C.A.P pedig utánam rohant.

-Mami? -kérdezte Min meglepődve.
-Igen én vagyok az kicsim. -mondtam majd odamentem hozzá és leültem az ágyra.
-Mi volt ez a kiabálás? -kérdezte.
-Semmi csak mami most nincs a legjobb állapotban. Szóval aludj vissza. -mondtam.
-Ő ki? -kérdezte majd C.A.P-re mutatott. Vettem egy nagy levegőt majd Minre néztem.
-Ő a papa. -mondtam. -De aludj szépen vissza.
-Jó mama. -mondta. Felálltam az ágyról majd adtam neki egy puszit és kimentem a szobából. Az ajtóból visszafordultam.
-Jó éjt kincsem. -mondtam majd becsuktam az ajtót. C.A.P nem volt sehol. Lementem a földszintre majd bementem a konyhába. Onnan ráláttam a nappalira. C.A.P ott ült a kanapén és.... sírt? Még sosem láttam őt sírni. Leültem mellé a kanapéra.