12. fejezet: Na mosolyogj már!

-Nem csinálsz semmit. Nagyon értékelem azt, hogy meg akarsz védeni de majd keresek másik munkát. Ez csak egy munka. Nem annyira nagy szám. –mondtam majd újra megcsókoltam.
-Jól van. –mondta idegesen.
-Na mosolyogj már! Emlékszel amikor régen folyton adtam a puszikat mert mosolyogtál? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Csak mert szereted ha mosolygok. –mondta.
-Pontosan meg a mosolyodat pedig egyszerűen imádom. –mondtam. Ezen C.A.P elmosolyodott majd magához ölelt. Elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Hol is jártunk este mielőtt még megzavart volna minket Min? –kérdezte majd megvillantotta huncut mosolyát. Ránéztem az órára majd láttam,  hogy 3 8 volt.
-Basszus.... –toltam el magamtól.
-Mi az? –kérdezte értetlenül.
-Teljesen elfelejtkeztem Minről. Már régen el kellett volna vinnem az oviba. –mondtam majd felrohantam a szobájába és elkezdtem keltegetni. Felkelt majd felöltöztettem és elindultunk az oviba. Azt hazudtam, hogy este rosszul érezte magát és elvittem az orvoshoz. Így elnézték nekem. Amikor haza értem átöltöztem majd nem soká csengetett valaki. C.A.P kinyitotta majd amikor lementem és egy aranyos srácot pillantottam meg.