21. fejezet: És ezt miből gondolod?

Egy ideig csak feküdtünk egymás mellett majd hirtelen feltámaszkodtam.
-Olyan jó, hogy itthon vagy végre. –mondtam majd hozzábújtam.
-Itthon? –kérdezte értetlenül.
-Ez már a te házad is. Főleg a fiúnk miatt de szeretném én is. –mosolyogtam.
-Akkor.... Nekem is jó itthon lenni. –mondta majd magához szorított.
-Többet ne csinálj ilyet. Legyél sokkal figyelmesebb, hogy hova lépsz. –mondtam.
-Jó de nem tehetek erről. Véletlen volt. –mondta.
-A srácok nagyon aggódtak érted. –mondtam majd gyönyörű szemeibe néztem.
-Igen ők aggódnak értem de.... te pedig nem. –mondta.
-Mi? –kérdeztem.
-Te egyáltalán nem aggódsz értem. –mondta.
-És ezt miből gondolod? –kérdeztem.
-Látszik rajtad. –mondta.
-Ja persze. Akkor azért bőgtem én is amikor még a fellépés után voltál az öltözőbe. Meg azért nem tudtam aludni mert egyáltalán nem aggódok érted. –mondtam.
-Te sírtál? Nem aludtál? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ohh.... kicsim.... –mondta majd magához ölelt és megcsókolt.
-Te meg itt jössz ezzel, hogy egyáltalán nem aggódok érted. –mondtam már-már sírva.
-Jól van. Nyugi.... Nem akartalak ezzel megbántani. –mondta miközben simogatta a hátamat.
-Nem bántottál meg csak szarul esett. –szipogtam.
-Sajnálom kicsim. –mondta majd megcsókolt. –Csak én így tudtam.
-Előtte inkább kérdezz meg. –mondtam majd megfordultam és betakaróztam. C.A.P inkább most hagyott. Úgy 1 óra fekvés után kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözni. Amikor kész lettem normálisan betakartam C.A.Pet. Elindultam Minért az oviba.