-Annyeong! Ön Lee DaSom? –kérdezte.
-Igen én vagyok az. Miben segíthetek? –kérdeztem.
-A szüleiről kell beszélnünk. –mondta.
-Ők már meghaltak. –mondtam.
-Tudok róla de még csak most találtuk meg a végrendeletüket. –mondta.
-Ohh.... tessék beljebb jönni. Jöjjön a nappaliba kérem. –mondtam majd bevezettem a nappaliba aztán leült a kanapéra. –Kér valamit?
-Csak egy pohár vizet. –mondta. Kimentem a konyhába majd elővettem egy poharat, elővettem egy üveg ásványvizet és töltöttem. Visszamentem majd letettem a kávézó asztalra.
-Nem is tudtam, hogy a szüleim írtak végrendeletet. –mondtam.
-Ez mindig így szokott lenni. –mosolygott. –Nos. A szülei önre hagytak két bank kártyát és egy lakást.
-Hogy tessék? M-mit csináljak azzal a házzal? –kérdeztem értetlenül.
-Én, mint egy ingatlanos fia azt ajánlom, hogy adja el. Sok pénz befolyna belőle. Igaz a ház egy kicsit régi de a környezet, a házból a kilátás csodálatos. –mondta.
-Igen tudom, hogy szép. Kicsi koromban ott laktunk de átköltöztünk ide. Az pedig nyaralónak maradt az elmúlt 10-15 évben. –mondtam. –Ezt megbeszélhetem a barátommal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése