23. fejezet: Mióta sem hívtál így?

De inkább zuhanyozni kezdtünk. Amikor kész lettünk megtörölköztünk, felöltöztünk majd bementünk a szobába. C.A.P lefeküdt az ágyba én pedig kiterítettem a törölközőinket. Végül én is befeküdtem az ágyba. Odabújtam hozzá majd a fejemet a mellkasára tettem.
-Jó éjt Bangie! –mondtam majd az arcára néztem.
-Úristen.... –vigyorgott. –Mióta sem hívtál így?
-Csak 5-6 éve. –mondtam. –De nekem úgy tetszik ez a beceneved.
-Nekem is. Csak mert te adtad. –mosolygott majd megcsókolt.
-Jó éjt édesem! –mondtam majd megcsókoltam.
-Jó éjt kicsim! –mondta majd magához húzott és simogatni kezdte a hátamat amíg el nem aludtam. Egyszer csak olyan volt mintha felkeltem volna. De nem csak annyira álmodtam.

-Kicsim figyelj! Olyan régóta vagyunk együtt és még a gyerekünk is összetart. Mi lenne ha összeházasodnánk? –kérdezte C.A.P.
-Ez most komoly? –kérdeztem.
-Halálosan. Szeretlek és a gyerekünket is szeretem. Nem akarlak titeket újra elveszteni. –mondta majd megcsókolt.
-Hát.... Nem is tudom.... Figyelj C.A.P én annyira nem szeretlek téged, hogy összeházasodjunk. Sőt nem is szeretlek egyáltalán. –mondtam. Láttam C.A.P arcán, hogy nagyon összetört.
-Ezt eddig miért nem mondtad el? Ezért baszki megvehettem ezt a rohadt gyűrűt. –mondta majd földhöz vágta a kis dobozt ami a kezében volt.
-Sajnálom.... –mondtam.
-Ezzel igazán sokra megyek.... –mondta majd elment és becsapta maga mögött a bejárati ajtót.
-Mami, mami mi a baj van? –kérdezte Min.
-Kicsim menj fel a szobádba. –mondtam.
-Jó. –mondta. Min felment a szobájába én pedig letérdeltem a földre és felvettem a kis dobozt majd sírni kezdtem. Felhívtam C.A.Pet és az üzenet rögzítője jött be.
„-Figyelj C.A.P meg kell beszélnünk a dolgokat. Nem akarom, hogy ez így legyen.” –hagytam neki üzenetet. Órákat ültem a nappaliba majd felmentem a szobámba és a fürdőbe vettem az irányt. Elkezdtem engedni a kádba a vizet. Amikor beszálltam csengetett valaki. Nem foglalkoztam vele. Egyszer csak valaki bejött a fürdőbe. A gőz felhőben alig láttam ki is az. De amikor közelebb jött akkor láttam, hogy C.A.P az.
-Miért akarsz velem beszélni? –kérdezte komoran.
-Figyelj én annyira sajnálom nem akartalak megbántani. Csak egy kicsit megakartalak viccelni. Tudom rosszul sikerült de nagyon szégyellem magam és.... –kezdtem.
-Leszel a feleségem? –kérdezte.
-Igen leszek. –mondtam mosolyogva. C.A.P felhúzta az ujjamra a csodálatos gyűrűt én pedig egyből berántottam a vízbe. Nem érdekelt, hogy volt rajta ruha. Belehúztam a vízbe és elkezdtem csókolgatni ajkait és nyakát......

22. fejezet: Alszik....

Elkértem majd elindultunk haza. Min folyton arról beszélt mi volt az oviba. Amikor haza értünk letettük a cuccunkat majd lementünk a konyhába és csináltunk valami vacsorát.
-Hol van papi? –kérdezte.
-Alszik.... De már fel kellene, hogy kelljen. Fel mész felkelted? –kérdeztem.
-Persze. –mondta majd felrohant a szobába. Nem sokkal később C.A.P jött le kezében Minnel. Mindketten nagyon vigyorogtak.
-Mami, mami! Papi azt mondta, hogy.... –kezdte de C.A.P befogta a száját.
-Ez nem tartozik a mamira. –mondta mosolyogva.
-Megterítenétek nekem? –kérdeztem.
-Persze. –mondta C.A.P. Elővették a tányérokat majd megterítettek. Az asztalhoz vittem a vacsorát majd leültünk enni. Vacsora után C.A.P felvitte Mint megfürdetni majd ágyba dugni. Hosszú hétvége jön. Azt mondta a fotós, hogy most pihenhetek nyugodtan mert nem lesz fotózás. C.A.Pnek viszont tuti, hogy mennie kell próbára vagy fellépésre. Ezen gondolkodtam miközben elmosogattam a mosatlant. Aztán hallom, hogy jön lefelé a lépcsőn majd be a konyhába.
-Kicsim.... Haragszol rám? –kérdezte miközben a derekamra tette a kezét. Mivel már elmosogattam megtöröltem a kezemet és C.A.P felé fordultam. Hideg kezeim közé fogtam meleg arcát majd adtam ajkaira egy puszit.
-Nem haragszok rád egyáltalán. –mondtam mosolyogva.
-Komolyan? –kérdezte mosolyogva és láttam ahogy felcsillant a szeme.

-Igen. –mosolyogtam.
-Jössz zuhanyozni? –kérdezte.
-Megyek. –mondtam. C.A.P megfogta a kezemet majd felmentünk a fürdőbe. Elkezdtük egymást vetkőztetni majd bementünk a zuhanykabinba. Becsuktuk az ajtaját majd elkezdtük egymást csókolgatni. Hiába próbálok C.A.Pnek ellenállni nem tudok. Olyan tökéletes pasi....
-Tetszik ez az együtt zuhanyzás. –mondta majd nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Így nem lesz zuhanyzás. –mosolyogtam.
-De csak egy kicsit elhúzódik. –vigyorgott.
-C.A.P nem igaz, hogy megint kanos vagy. –mondtam.
-Sajnálom. –mondta.

21. fejezet: És ezt miből gondolod?

Egy ideig csak feküdtünk egymás mellett majd hirtelen feltámaszkodtam.
-Olyan jó, hogy itthon vagy végre. –mondtam majd hozzábújtam.
-Itthon? –kérdezte értetlenül.
-Ez már a te házad is. Főleg a fiúnk miatt de szeretném én is. –mosolyogtam.
-Akkor.... Nekem is jó itthon lenni. –mondta majd magához szorított.
-Többet ne csinálj ilyet. Legyél sokkal figyelmesebb, hogy hova lépsz. –mondtam.
-Jó de nem tehetek erről. Véletlen volt. –mondta.
-A srácok nagyon aggódtak érted. –mondtam majd gyönyörű szemeibe néztem.
-Igen ők aggódnak értem de.... te pedig nem. –mondta.
-Mi? –kérdeztem.
-Te egyáltalán nem aggódsz értem. –mondta.
-És ezt miből gondolod? –kérdeztem.
-Látszik rajtad. –mondta.
-Ja persze. Akkor azért bőgtem én is amikor még a fellépés után voltál az öltözőbe. Meg azért nem tudtam aludni mert egyáltalán nem aggódok érted. –mondtam.
-Te sírtál? Nem aludtál? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ohh.... kicsim.... –mondta majd magához ölelt és megcsókolt.
-Te meg itt jössz ezzel, hogy egyáltalán nem aggódok érted. –mondtam már-már sírva.
-Jól van. Nyugi.... Nem akartalak ezzel megbántani. –mondta miközben simogatta a hátamat.
-Nem bántottál meg csak szarul esett. –szipogtam.
-Sajnálom kicsim. –mondta majd megcsókolt. –Csak én így tudtam.
-Előtte inkább kérdezz meg. –mondtam majd megfordultam és betakaróztam. C.A.P inkább most hagyott. Úgy 1 óra fekvés után kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözni. Amikor kész lettem normálisan betakartam C.A.Pet. Elindultam Minért az oviba.

20. fejezet: Most tényleg nagyon kívánlak!

-Na mi van? –kérdeztem mosolyogva.
-Kívánlak! –nyögte.
-Te mindig. –mondtam.
-Most tényleg nagyon kívánlak! Eddig sose tudtunk normálisan szexelni. –mondta.
-Nos.... akkor mire vársz? –kérdeztem.
-Hmm.... oké. –mondta majd kikapcsolta a melltartómat. Megfordultunk majd maga alá húzott és elkezdett csókolgatni. Lehúzta a nadrágomat majd levettem a felsőjét. Megfordultunk és óvatosan levettem róla a nadrágot és a boxert is. Merevségéhez hajoltam majd számba vettem és mozgatni kezdtem a fejemet. Egy idő után abba hagytam majd kezemmel simítottam végig rajta a puha bőrt. Egyre többször és egyre gyorsabban. C.A.P hangosakat nyögött majd maga alá fektetett és lehúzta a bugyimat. A kezembe nyomta az óvszert majd felhelyeztem merevségére. C.A.P azonnal belém is hatolt. Elkezdett erősen nyomni. Hangosan felnyögtem majd elpirultam. C.A.P magához ölelt én pedig a lábamat a derekára fontam. Halkan egymás fülébe nyögtünk. Ez is egyre jobban fokozta az élvezetet. Többször is végig simítottam a kezemet C.A.P kidolgozott felsőtestén majd nyakának estem. Elkezdtem csókolgatni majd erősen megszívtam. Aztán C.A.P is megszívta a nyakamat majd melleimet részesítette figyelembe. Puszilgatta, csókolgatta, fogdosta, masszírozta. Aztán 2 órás hosszú szeretkezés után elélveztünk. C.A.P levette büszkeségéről az óvszert majd kidobta és mellém feküdt.
-Édesem.... ez csodálatos volt. –kapkodtam levegő után.
-Végre, végre, végre.... Ahh imádlak! Szexben eddig is tökéletes voltál de most.... Huh.... elfáradtam. –mondta mosolyogva majd felém fordult és megcsókolt.
-Imádlak te kanos állat! –nevettem.
-Eerrhh.... Imádlak! –mondta majd újra megcsókolt. –Mikor kell Minért menni az oviba?
-Majd még 2 óra múlva. –mondtam miközben az órát néztem.
-Jó. –mosolygott.

19. fejezet: Mondjátok meg neki, hogy....

Másnap reggel elvittem Mint az oviba majd elmentem a fotóshoz. Csináltunk pár képet majd amikor végeztünk elmentem a kórházba. Bementem C.A.P kórtermébe. Odamentem az ágyhoz és láttam, hogy milyen aranyosan alszik. Felé hajoltam majd megcsókoltam. Egyszer csak kinyílt az ajtó és ChunJit pillantottam meg. Aztán a többi srácot.
-Alszik. –mondtam.
-Értjük. De azért bejöttünk megnézni mi van vele. –mondta Ricky.
-Figyeljetek! Lenne egy kérésem. –mondtam.
-Mi az? –kérdezték egyszerre.
-Mondjátok meg neki, hogy.... szeretem. –mondtam.
-Jó megmondjuk neki amint felkelt. –mondta ChangJo.
-Én most megyek Minért az oviba. Sziasztok! –mondtam.
-Szia! –mondták majd kimentem. Érte mentem Minért. Hazamentünk egy kicsit játszottunk majd közösen csináltunk pár szendvicset. Megkajcsiztunk majd Min elment fürödni. Végül elment aludni. Elmosogattam majd elmentem zuhanyozni és én is lefeküdtem aludni. Úgy úgy fél 3 körül én is elaludtam. Reggel felkeltem és elvittem Mint az oviba. Hazamentem majd visszafeküdtem az ágyba. Hamar el is aludtam. Úgy 1-2 óra múlva at éreztem, hogy valaki befekszik mellém. Megébredtem és C.A.P volt az.
-Aludj nyugodtan. –mondta mosolyogva. Én már annyira örültem neki, hogy sírni kezdtem.
-C.A.P.... –szipogtam.
-Valami baj van? –kérdezte aggódva.
-Csak az, hogy szeretlek és nagyon hiányoztál. –mondtam majd rámásztam és megcsókoltam.
-Szeretlek és nagyon, nagyon hiányoztál! –mondta majd a fenekemre tette a kezét. Egy idő után a keze bevándorolt a felsőm alá. Levette majd rám mosolygott.

18. fejezet: Gyorsan eltelt idő

Az idő nagyon gyorsan eltelt. C.A.P és én már más fél éve vagyunk újra együtt. 23 évesek vagyunk Min pedig már 5. Nekem összejött a modellkedés. De mivel nem vagyok annyira vékony és magas így csak fotómodell lehetek. Nekem ez is jó. C.A.Pnek és a többi srácnak összejött a TOP Media. Így ők ott énekelgetnek TeeN ToP néven. Egy nap fellépésük volt. Mint mindig én is elmentem a fiacskámmal. C.A.P csapattársai már nagyon jól ismernek engem meg jó is a kapcsolatunk. Az utolsó számuk a fellépésen a Rocking volt. C.A.P rosszul csinált a végén egy lépést és kiment a bokája. Lesántikált a lépcsőn és a srácok segítségével bement az öltözőbe. Ott leültették. Én gyorsan besiettem Minnel. A srácok elvoltak a fiammal amíg én C.A.P mellett voltam.
-Basszus ez nagyon fáj. –mondta.
-Hívtatok már orvost? –kérdeztem.
-Igen csak itt helyben nem volt orvos. –mondta ChangJo. –Így beletelik egy időbe amíg ideér.
-Jól van édesem. Minden rendben lesz. –mondtam majd megfogtam a kezét.
-Szeretlek! –mondta. Szegény a fájdalomtól már sírt.
-Szeretlek! –mondtam majd megcsókoltam. Csókunk közben egy kicsit megnyugodott. Aztán megjött az orvos. Bevitték C.A.Pet a kórházba. A srácok is bementek én pedig rájuk parancsoltam, hogy ha akármit megtudnak egyből hívjanak fel. Én hazamentem Minnel. Megfürdött én addig csináltam valami vacsorát aztán megkajáltunk és eltettem aludni. Aztán elmentem zuhanyozni. Egész idő alatt C.A.P járt az eszembe. Vajon mi lehet vele? Amikor kész lettem megcsörrent a telefonom. L. Joe volt az és mondta, hogy minden rendben van.

17. fejezet: De miért nem hiszel nekem?

Zuhanyzás közben felvetődött a munka téma. Én inkább megpróbálom a fotóst felhívni. Mondtam C.A.Pnek, hogy ő is próbálja meg a másik srácot de ő nem akarja.
-De Bangie, légy szíves. Csak próbáld meg. –mondtam.
-Nem, nem, nem és nem. –mondta miközben maga köré csavarta a törölközőt.
-De miért? Pedig jó lennél énekesnek. –mondtam.
-Nincs is jó hangom. –mondta.
-Mi? Rohadt jó hangod van. Meg a többieknek is. –mondtam.
-Milyen többieknek? –kérdezte értetlenül.
-Rickynek, L. Joenak meg a többieknek. –mondtam.
-Ezt honnan veszed? –kérdezte mosolyogva.
-Tudom. Tegnap meghallgattam a telefonodon egy felvételt amin énekeltek. Hidd el jó hangotok van. –mondtam majd kimentünk a fürdőből és be a szobába.
-Nem! –ült le az ágyra.
-De miért nem hiszel nekem? –kérdeztem.
-Hiszek neked csak nem. –mondta.
-De csak próbáljátok meg! A kedvemért.... –mondtam majd az ölébe ültem.
-Jól van. –mondta.
-Úgy szeretlek! –mosolyogtam majd megcsókoltam. C.A.P társaságában olyan boldog vagyok. Főleg ha velünk van a fiúnk is.

16. fejezet: Mami, papi!

C.A.P magához ölelt majd megcsókolt. Elkezdtünk öltözni majd elindultunk a fiacskámért az oviba. Útközben nagyon sokan megnéztek. Nem is értettem miért. Furán vagyok felöltözve? Feláll a hajam? Fogalmam sincs. Amikor odaértünk Min egyből észre vett minket.
-Mami, papi! –szaladt oda hozzánk. C.A.P felkapta majd megölelte. Adtam a fiacskámnak egy puszit majd odamentem a nőhöz aki vigyázott a gyerekekre. C.A.P nem tette le Mint így jöttek ők is utánam.
-Annyeong! –hajoltam meg. –Szeretnénk elvinni a fiúnkat. Persze ha lehet.
-Ohh csak nyugodtan. Egy rakoncátlan gyerekkel kevesebb. –mondta.
-Rossz volt a fiam? –kérdeztem meglepődve.
-Egy kicsit. Dobálta a homokot a többiekre meg húzgálta a lányok cofját. –mondta.
-Mi tagadás az apjára ütött. –mondtam majd C.A.Pre néztem. Ő csak elmosolyodott.
-Ő az apukája? –kérdezte.
-Igen. Miért? –kérdeztem.
 -Csak mert mindketten nagyon fiatalok. –mondta.
-Hát igen. Még csak 22 évesek vagyunk de már van egy 4 éves fiúnk. Ez hosszú történet. De nekünk most mennünk kell. –mondtam majd elmentünk.
-Mit csináljunk ma Min? –kérdezte C.A.P. Ránéztem és még mindig a kezében fogtam Mint. Nem igaz, hogy még nem fáj a keze.
-C.A.P.... Te.... Azt ne mondd, hogy elbírod. –mondtam.
-Pedig könnyű. –mondta.
-Nekem már fél óra tartás után fáj a kezem. –mondtam.
-De te nő vagy. –mondta. –Nézd már.... A mami azt akarja nekem beadni, hogy nehéz vagy.
-Ez nem igaz. –mosolyogtam. Aztán hazaértünk. C.A.P leült Minnel játszani a nappaliba. Én pedig neki álltam vacsorát főzni. Amikor kész lett megkajcsiztunk. C.A.P elvitte fürdetni Mint. Aztán ágyba dugtuk és mi is elmentünk zuhanyozni.

15. fejezet: C.A.P....!

Bementem a nappaliba majd megálltam az ajtóban. C.A.P rám nézett majd rámosolyogtam. Ő csak fapofával nézett rám majd hátra dőlt a kanapén. Én beljebb léptem a nappaliba, becsuktam majd be is zártam az egyetlen ajtót amin be lehet jutni a helyiségbe. C.A.P értetlenül nézett rám. Odasétáltam hozzá majd az ölébe másztam. Rámosolyogtam majd levettem a felsőjét. Ő ekkor elmosolyodott majd megcsókolt. Közelebb húzott magához majd benyúlt a felsőm alá. Aztán felállta a kanapéról. A lábammal átfontam a derekát. Kinyitotta az ajtót majd felmentünk a szobába. Lassan lefektetett az ágyra majd elkezdte csókolgatni az összes ruha nélküli helyet. Levette a nadrágomat majd a sajátját is levette. Fejjebb másztam az ágyon majd vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Rámászott az ágyra majd megfogta a lábamat és maga alá húzott. Elkezdte csókolgatni a nyakamat majd egy kicsit megszívta.
-Kívánlak! –suttogta a fülembe.
-Akkor tegyél magadévá! Csak most védekezz! Nem akarok még egy gyereket. –mondtam.
-Igenis hölgyem! –mondta majd kikapcsolta a melltartómat. Én benyúltam a boxerébe. Ekkor C.A.P egy kicsit ajkamba harapott. Elmosolyodtam majd megcsókoltam. Egyre jobban kezdtük élvezni egymás társaságát. C.A.P férfiassága pedig egyre jobban és jobban merevedett. Végig csókoltam a testét majd lehúztam róla a boxert. Aztán merevsége felé hajoltam és bekaptam. Elkezdtem mozgatnia fejemet ezen partnerem pedig hangosakat nyögött. Aztán elkezdett C.A.P telefonja csörögni.
-Ki a fene az? –kérdeztem.
-Nem tudom. Nem veszem fel. –mondta. Én újra számba vettem merevségét majd folytattam mintha nem történt volna semmi. Aztán C.A.P felvette a telefont. Én abba hagytam majd végig csókoltam a testét. –Igen?.... Ohh L. Joe szia.... Ahh.... semmit.... Mi? Én?.... Miért nyögnék?.... Hmm.... Figyelj L. Joe ezt majd később megbeszéljük. Egyébként kell menni most az igazgatóhoz?.... Az szuper! Legalább tudok pihenni.... Milyen csaj?.... Ne fárassz már! Majd később megbeszéljük.
-Még, hogy aggódik érted. –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Mindenki aggódik értem csak te nem. –mondta szomorúan.
-Bolond vagy. –mondtam majd megcsókoltam. Ránéztem az órára és nagyon meglepődtem, hogy így eltelt az idő. –Jössz Minért?
-Így eltelt az idő? –kérdezte.
-Sajnos igen. Ma pedig nem csináltam semmit. –mondtam.
-Dehogy nem. –mondta mosolyogva.
-Na mit? –kérdeztem miközben elkezdtem öltözni. C.A.P kikelt az ágyból, felvette a boxerét majd mögém jött és átölelt.
-Megpróbáltál kielégíteni. –suttogta a fülembe majd nyakamba csókolt.
-C.A.P.... –mondtam majd megfordultam.

14. fejezet: Mit akarsz a házzal?

-Ő az ön barátja? –kérdezte meglepődve majd furán nézett C.A.Pre.
-Igen ő a barátom. –mondtam majd C.A.P felé fordultam.
-Mit akarsz a házzal? –kérdezte C.A.P.
-Kiadom albérletbe és abból is jön be egy kis pénz. Ha már kirúgtak a munkahelyemről.... –mondtam.
-De figyelj én eltudom intézni, hogy visszagyere. Csak akkor velem kellene, hogy legyél. Én nem engednélek téged egyedül. –mondta.
-Nem tudom. Neked is ott kellene, hogy hagyd. –mondtam.
-De miért? –kérdezte értetlenül.
-Ezt majd megbeszéljük később. De én inkább másik állást keresek. –mondtam.
-De nem is biztos, hogy találsz. –mondta.
-Nem akarok beleszólni de van két olyan ismerősöm akik tudnának önöknek segíteni. –mondta.
-Komolyan? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Mivel ön nagyon szép és csinos a fotós barátomnak ajánlanám ha megengedi. Ő nagyon híres fotós és pár hónap alatt modell tudna lenni. A barátjának pedig azt az ismerősömet ajánlanám aki egy ügynökségnek a tulajdonosa. Lehet, hogy ismerik a TOP Media az. –mondta.
-Én ismerem. Apukám vett ott néhány részvényt és miután meghaltak én kezelem azokat. –mondtam.
-Ohh komolyan? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Nos itt van a két barátom és az én telefonszámom. Akárhogy is döntöttek hívjanak fel. –mosolygott.
-Jó. Köszönjük szépen! –mondtam majd kikísértem.
-További szép napot! –mondta mosolyogva.
-Önnek is! –mondtam majd becsuktam az ajtót.

13. fejezet: Miben segíthetek?

-Annyeong! –hajoltam meg. Értetlenül C.A.Pre néztem. De ő is ugyanúgy nézett vissza rám.
-Annyeong! Ön Lee DaSom? –kérdezte.
-Igen én vagyok az. Miben segíthetek? –kérdeztem.
-A szüleiről kell beszélnünk. –mondta.
-Ők már meghaltak. –mondtam.
-Tudok róla de még csak most találtuk meg a végrendeletüket. –mondta.
-Ohh.... tessék beljebb jönni. Jöjjön a nappaliba kérem. –mondtam majd bevezettem a nappaliba aztán leült a kanapéra. –Kér valamit?
-Csak egy pohár vizet. –mondta. Kimentem a konyhába majd elővettem egy poharat, elővettem egy üveg ásványvizet és töltöttem. Visszamentem majd letettem a kávézó asztalra.
-Nem is tudtam, hogy a szüleim írtak végrendeletet. –mondtam.
-Ez mindig így szokott lenni. –mosolygott. –Nos. A szülei önre hagytak két bank kártyát és egy lakást.
-Hogy tessék? M-mit csináljak azzal a házzal? –kérdeztem értetlenül.
-Én, mint egy ingatlanos fia azt ajánlom, hogy adja el. Sok pénz befolyna belőle. Igaz a ház egy kicsit régi de a környezet, a házból a kilátás csodálatos. –mondta.
-Igen tudom, hogy szép. Kicsi koromban ott laktunk de átköltöztünk ide. Az pedig nyaralónak maradt az elmúlt 10-15 évben. –mondtam. –Ezt megbeszélhetem a barátommal?

12. fejezet: Na mosolyogj már!

-Nem csinálsz semmit. Nagyon értékelem azt, hogy meg akarsz védeni de majd keresek másik munkát. Ez csak egy munka. Nem annyira nagy szám. –mondtam majd újra megcsókoltam.
-Jól van. –mondta idegesen.
-Na mosolyogj már! Emlékszel amikor régen folyton adtam a puszikat mert mosolyogtál? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Csak mert szereted ha mosolygok. –mondta.
-Pontosan meg a mosolyodat pedig egyszerűen imádom. –mondtam. Ezen C.A.P elmosolyodott majd magához ölelt. Elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Hol is jártunk este mielőtt még megzavart volna minket Min? –kérdezte majd megvillantotta huncut mosolyát. Ránéztem az órára majd láttam,  hogy 3 8 volt.
-Basszus.... –toltam el magamtól.
-Mi az? –kérdezte értetlenül.
-Teljesen elfelejtkeztem Minről. Már régen el kellett volna vinnem az oviba. –mondtam majd felrohantam a szobájába és elkezdtem keltegetni. Felkelt majd felöltöztettem és elindultunk az oviba. Azt hazudtam, hogy este rosszul érezte magát és elvittem az orvoshoz. Így elnézték nekem. Amikor haza értem átöltöztem majd nem soká csengetett valaki. C.A.P kinyitotta majd amikor lementem és egy aranyos srácot pillantottam meg.

11. fejezet: Nincs semmi baj....

Amikor kiértem az épületből kaptam egy hívást. Felvettem és azt hittem, hogy az igazgató az de C.A.P volt az.
-Szia. Minden rendben van? –kérdezte.
-Igen csak kirúgtak. –mondtam.
-Az nem jó. Hogy fogod így eltartani m.... –kezdte.
-Nem tudom. De ezt inkább majd otthon megbeszéljünk. –mondtam majd kinyomtam és eltettem a telefonomat a zsebembe. Elindultam haza. Nem igaz, hogy nincs egy normális állásom.... Gondolkodás közben hazaértem. Bementem a házba majd C.A.P egyből lejött a lépcsőn. Odajött hozzám. Én nem mondtam semmit csak egyből magamhoz öleltem és sírni kezdtem.
-Nincs semmi baj.... –mondta miközben a hátamat simogatta.
-Min alszik? –kérdeztem szipogva.
-Igen. De átvittem a saját szobájába. –mondta.
-Köszönöm. –mondtam.
-De miért rúgott ki? –kérdezte.
-Azért mert 20 percet és késtem meg visszabeszéltem neki. Ja meg miattad. Amiért véletlenül kicsúszott a számon, hogy te vagy Min papája. –mondtam.
-Majd én elintézem. –mondtam majd elindult az ajtó felé.
-Mi? Kérlek ne! –mondtam majd megmarkoltam a felsőjét.
-Miért? –kérdezte értetlenül.
-Majd keresek másik munkát. –mondtam.
-De ezt nem h.... –kezdte majd megcsókoltam.

10. fejezet: Mégis miért késett?

20 perc késéssel odaértem. Az igazgató nagyon ideges volt ahogy láttam. Rólam beszéltek, hogy nem sehova se tudok odaérni időben.
-Itt vagyok! –mentem be a terembe.
-Mégis miért késett? –kérdezte az igazgató.
-Volt egy kis dolgom és egyébként is aludtam. –mondtam.
-Nem érdekel akkor is itt kell lennie. –mondta idegesen.
-Ne, hogy már ön legyen felháborodva. Tudja milyen nehéz volt felkelnem úgy, hogy 5 órát aludtam vagy lehet még kevesebbet. Tudja milyen nehéz eltartani egy 4 éves gyereket egyedüli szülőként? Főleg most, hogy dolgozom és kiderült, hogy az apja pont az egyik ellenfél csapatban van. Meg érjek ide időben. Hát könyörgöm először had hozzam magam rendbe aztán majd be tudok érni időben. És most ne ön legyen már felháborodva. –mondtam idegesen.
-Mi neked van egy gyereked? –kérdezte Joon.
-Igen. –mondtam már egy fokkal higgadtabban.
-Ki az apja? –kérdezte SeungHo.
-C.A.P vagyis Bang Min Soo. –mondtam.
-Sajnálom de így nem lehet a csapat tagja. Kérem távozzon és majd valamikor hozza vissza a ruhát. –mondta az igazgató.
-Hogy tessék? –kérdeztem.
-Nem létesíthet egyik ellenféllel sem kapcsolatot. –mondta.
-De akkor csak 5en leszünk és mindenki le fog minket győzni. –mondta Joon.
-Héé.... Joon hagyjad. Ha ő el akarja veszíteni a legjobb csempész címet akkor megyek. –mondtam majd elindultam. Aztán visszafordultam. –De előtte tegye félre a büszkeségét és gondolkozzon el azon ha vannak gyerekei milyen nehéz lenne őket eltartani egy ilyen munka mellett.
-Tűnjön el! –kiabálta.
-Először nézzen magába aztán szóljon meg másokat. Tudja mindenkiben vannak hibák. Még önben is. Akár tetszik önnek akár nem. –mondtam majd elmentem.

~9. fejezet: Gyere....~

Amikor C.A.P visszatért én ugyanúgy az ágyon ültem és vártam rá. Megállt az ajtóba és a falnak támaszkodott. Rám mosolygott én pedig vissza rá. Egy ideig nézett majd megnyalta ajkait.
-Gyere.... -mosolyogtam majd az ujjammal hívogatni kezdtem. Bejött a szobába majd az ágyra mászott. Teljesen hozzám mászott. Én átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam. C.A.P levette a felsőjét. Ekkor megpillantottam tökéletesen kidolgozott felső testét. A kezemmel végigsimítottam rajta majd magam alá húztam. Egyből a nyakát vettem célba.Levette a nadrágomat majd simogatni kezdte a testemet. Én is levettem a nadrágját majd amikor már a boxerét akartam róla lehúzni megjelent az ajtóba Min.
-Prücsök te miért nem alszol? –kérdeztem.
-Nem tudok aludni. –mondta miközben a szemét dörzsölgette.
-Gyere menjünk csak vissza a szobádba. –mondtam majd elindultam felé.
-De én közted és a papi között akarok aludni. –mondta Min. C.A.Pre néztem erre ő elmosolyodott.
-Gyere nyugodtan. –mosolygott. Visszamentünk majd Min felmászott az ágyra. Én is lefeküdtem majd C.A.P mindkettőnket betakart.
-Te is takarózz be! –mondtam.
-Nem jó ez így. –mondta. Nem sokára Min és én is elaludtunk. Úgy hajnali 5 óra körül felkeltem mert kaptam egy SMSt az igazgatótól. Az állt benne, hogy „Fél óra múlva a megszokott helyen legyen ott!”. Kikeltem az ágyból. Láttam, hogy C.A.P alszik de nincsen betakarózva. Elővettem egy takarót majd betakartam. Adtam neki egy csókot majd elmentem készülődni. Felvettem a megszokott fekete nadrágot a barna kivágott felsőmet és a fekete kapucnis felsőmet. Aztán elindultam.

~8. fejezet: Ez mi volt?~

-Ez mi volt? Miért mondtad azt, hogy én vagyok az apja? Te vagy az anyja? Te anya vagy? Mióta? Ki az igazi apa? -tette fel kérdéseit C.A.P.
-C.A.P figyelj.... Emlékszel arra amikor azt mondtam neked, hogy sose hazudtam még neked? -kérdeztem.
-Igen. -mondta.
-Nos hát az nem igaz. Minnek te vagy az igazi apja. Csak nem mondtam el neked. -mondtam.
-De miért? -kérdezte.
-Azért mert nagyon megharagudtam rád amikor lefeküdtünk egymással utána meg szakítottál velem. Meg amúgy sem vetted fel a telefont amikor hívtalak. -mondtam.
-Min 4 éves? -kérdezte.
-Igen. -mondtam.
-De.... ha elmondtad volna akkor veled lettem volna. -mondta.
-Nem lényeges.... -mondtam. -El vagyok egyedüli szülőként.
-De könnyebb lenne ha ketten lennénk. -mosolygott.
-Mi? Te most arra célzol, hogy....? -kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Szeretnék együtt lenni veled meg a gyerekünkkel is. Tudod tegnap este olyan jó volt amikor táncoltál nekem. -mosolygott majd odahajolt hozzám.
-C.A.P.... -mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Egyébként mi a gyerek igazi neve? -kérdezte kíváncsian.
-Ööö.... Bang Min Soo.... Ne haragudj, hogy a megkérdezésed nélkül adtam neki ezt a nevet. -hadartam el.
-Nem baj. -mosolygott.
-Hát jó. -mondtam.
-Egyébként nem lenne baj ha ma este itt aludnék? -kérdezte.
-Csak 1 szoba van a Minén kívül. -mondtam.
-Ja.... Baj lenne ha veled aludnék? -kérdezte mosolyogva.
-Nem.... -mosolyogtam miközben hevesen ráztam a fejem. C.A.P elmosolyodott majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
-Szeretlek! -nyögte csókunkba.
-Jó végre 4 év után hallani tőled ezt a szót. De én is szeretlek! -mondtam majd átkaroltam a nyakát. C.A.P karjaiba kapott és, mint egy menyasszonyt felvitt a szobába. Letett az ágyra majd lement a földszintre és lekapcsolta a lámpát és visszatette a kést a helyére.

~7. fejezet: Nagyon cuki~

Amikor hazaértem már messziről láttam, hogy ég a villany. Viszont amikor odaértem az ajtóhoz nyitva volt. Benéztem a házba és nem láttam senkit. Nagyon féltem. Főleg azért, hogy a fiam jól van-e. Nem kellett volna egyedül hagynom ebben a nagy házban. Olyan hülye vagyok.... Becsuktam az ajtót majd körbenéztem a földszinten. Amikor a nappaliba értem megláttam ahogy C.A.P fekszik a kanapén és egy kés van a kezébe.
-H-hogy jutottál be? -kérdeztem.
-Régen nem kérted el tőlem a kulcsot és még zárt sem cseréltettél. -mondta.
-Kérlek menj el! Fáradt vagyok. -mondtam.
-Nagyon csinos vagy! Egyébként jót mulattál? -kérdezte miközben felállt a kanapéról és odajött hozzám.
-Igen jót. -mondtam. -Ahogy te is tegnap este.
-Igen csak valami folytán hamar elaludtam. -mondta.
-Biztosan túl sokat ittál. Vagy nagyon elfáradtál. -mondtam.
-Igen. Biztos. De volt bent nálam egy doktor néni. Biztosan emlékszel. -mondta.
-Miért kellene, hogy emlékezzek rá? -kérdeztem értetlenül.
-Mert te voltál az. -mondta idegesen majd közelebb jött hozzám. Elkezdett játszani a késsel a nyakam körül. -Egyébként aranyos az a fiúcska.
-Mit csináltál vele? -kérdeztem majd ellöktem magamtól és felrohantam Min szobájába. C.A.P pedig utánam rohant.

-Mami? -kérdezte Min meglepődve.
-Igen én vagyok az kicsim. -mondtam majd odamentem hozzá és leültem az ágyra.
-Mi volt ez a kiabálás? -kérdezte.
-Semmi csak mami most nincs a legjobb állapotban. Szóval aludj vissza. -mondtam.
-Ő ki? -kérdezte majd C.A.P-re mutatott. Vettem egy nagy levegőt majd Minre néztem.
-Ő a papa. -mondtam. -De aludj szépen vissza.
-Jó mama. -mondta. Felálltam az ágyról majd adtam neki egy puszit és kimentem a szobából. Az ajtóból visszafordultam.
-Jó éjt kincsem. -mondtam majd becsuktam az ajtót. C.A.P nem volt sehol. Lementem a földszintre majd bementem a konyhába. Onnan ráláttam a nappalira. C.A.P ott ült a kanapén és.... sírt? Még sosem láttam őt sírni. Leültem mellé a kanapéra.

~6. fejezet: A buli~

Hazamentem majd benéztem Minhez. Aludt. Kim is elaludt csak most nem a kanapén hanem a szobámba. Lezuhanyoztam én is befeküdtem. Nagyon rendes Kimtől, hogy a felesége és a fia mellett még az én fiammal is foglalkozik. Hamar el is aludtam mert nagyon kimerültem a mai nap folyamán. Reggel felkeltem és csináltam valami reggelit. Megkajáltunk majd Kim hazament. Elvittem Mint az oviba én pedig otthon takarítottam. Aztán délután érte mentem az oviba. Elhoztam majd amikor hazaértünk egy kicsit játszottunk, tévét néztünk majd elkezdtem csinálni valami vacsorát. Megkajáltunk majd megfürdettem Mint és ágyba dugtam. Olvastam neki egy mesét majd amikor elaludt elmentem zuhanyozni és elkezdtem készülődni. Egy fekete nadrágot, egy fekete felsőt és egy fehér magas sarkút vettem fel. Elindultam a megbeszélt helyhez. Amikor megérkeztem mindenki engem nézett és mosolyogtak rám. Aztán elkezdődött a buli. Az idő egyre gyorsabban telt. Kimentem a bárpulthoz majd rendeltem egy pohár whiskyt. Egyszer csak Joon lépett mellém.
-Ne alkoholizálj már! Gyere táncoljunk. -mosolygott majd megfogta a kezem és a táncparkettre vezetett. Elkezdtünk táncolni és egy idő után már eléggé simultunk egymáshoz. Joon többször adott pár puszit a nyakamra. Én ezen csak mosolyogtam. -Ügyes voltál.
-Köszönöm. -mondtam mosolyogva.
-Kíváncsi vagyok, hogyan szerezted meg. -mondta.
-Hát táncoltam neki egy kicsit majd altató az italba és kész. -mondtam.
-Altató? Mégis hogyan csempézted be? -kérdezte meglepődve.
-Hát a melleim között. -vigyorogtam.
-Ohh tényleg. -mosolygott.
-Nagyon jó volt veled táncolni. De nekem most mennem kell! Már fáradt vagyok. -mondtam majd elindultam.

~5. fejezet: Minden szuper!~

A bárpulthoz mentem majd rendeltem egy italt. Hirtelen azt éreztem, hogy valaki ráüt a fenekemre. Megfordultam majd megláttam, hogy C.A.P az. Láttam rajta, hogy már egy kicsit becsicsentett. Leült mellém majd egyszer csak megpillantottam a zsebébe a CD-t. Hirtelen felpattantam majd teljesen odasimultam hozzá. Aztán cirógatni kezdtem az arcát. C.A.P ezt látszólag élvezte. Pár perc múlva az ölébe húzott.
-Hm.... megvizsgálna doktor néni? -kérdezte mosolyogva majd egyre közelebb hajolt hozzám.
-Persze csak ne legyünk ennyire szem előtt. -mondtam. Felálltunk majd bementünk az egyik szobába. C.A.P leült az ágyra én pedig lassan odasétáltam hozzá.
-Táncolj egy kicsit. -mondta. Elkezdtem lassan ide-oda ringatózni közben végigsimogatva a kezemet és a nyakamat. Odamentem hozzá majd a hátára fektettem. Rámásztam majd simogatni kezdtem a testét. Benyúltam a felsője alá majd éreztem, hogy izmosabb lett, mint régen volt. Nyakához hajoltam majd elkezdtem csókolgatni. Levettem a zakóját majd kigomboltam ingét.
-Biztosan nagyon sokat dolgoztál és elfáradtál. -mondtam miközben ajkaim testén araszoltak lefelé.
-Nagyon, nagyon ah.... elfáradtam. -mondta majd letepert. Alulra kerültem. Na ezt nem akartam. Elkezdte kigombolni a ruhámat.
-Mm.... igyunk valamit. -mondtam. Megláttam a whiskyt. -Töltök egy kis whiskyt. Te kérsz?
-Igen kérek. -mondta majd lefeküdt az ágyra. Töltöttem mindkettőnknek de C.A.P italába cseppentettem pár altatót. Odavittem neki majd megittuk. Egy ideig még csókolgattuk egymást aztán C.A.P kifeküdt. Kivettem a zakójából a CD-t majd kimentem. A biztonsági őr beakart menni.
-Ne. Hagyja.... Alszik. Nagyon elfáradt. -mosolyogtam. A biztonsági őr vette a célzást majd visszaállt a helyére. Én kimentem az épületből majd elindultam az igazgatóhoz. Átadtam neki a CD-t és mondta, hogy nagyon ügyes vagyok. Aztán mondta, hogy holnap este reméli, hogy szabad leszek mert bulit tartunk.

~4. fejezet: A....?~

-Kérlek válaszolj! Én nem akarok neked rosszat. -mondta majd mélyen a szemembe nézett.
-Ha tényleg nem akarnál nekem rosszat akkor már régen elengedtél volna. -mondtam.
-Hol voltál eddig? -kérdezte újra.
-Ott ahol régen. -mondtam.
-Figyelj én tényleg nem akarok neked rosszat. Lépj ki ebből amíg nem késő.... -kérlelt.
-Akkor mégis, hogy fogom eltartani a.... -kezdtem de inkább befejeztem.
-A....? -kérdezte.
-Magam. Hogy fogom akkor eltartani magam? -kérdeztem.
-A szüleid.... -kezdte.
-Már régen meghaltak. -vágtam a mondatába elég nagy bunkózással a hangomban.
-Miért vagy vad? -kérdezte.
-Ha te azt tudnád.... -nevettem el magam. -Engedj el! Ígérem kilépek ha elengedsz.
-Ne hazudj nekem! -mondta.
-Hazudtam már neked? -kérdeztem majd közelebb hajoltam hozzá.
-Nem. -mosolyodott el majd ő is közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. -Ezt még meg fogom bánni, de menj!
-Köszönöm. -mondtam mosolyogva majd megsimogattam az arcát és elmentem. Tudtam, hogy ezért még nagyon leszidnak. Amikor visszamentem az igazgató már várt. Ahogy sejtettem leszidott. Nem is kicsit. Sőt még nekem kell visszaszereznem a CD-t.  Megtudakolta, hogy ma este bulit szerveznek amiért ők szerezték meg a zsákmányt. Nekem be kell öltöznöm  majd el kell mennem és meg kell szereznem. Megkaptam a ruhámat. Felvettem és egy fehér ruha egy kicsit olyan doktor nénis.  A melleim közé elrejtettem egy kis altatót így hátha betudom azt is vetni. Elmentem majd simán beengedtek. Arra hivatkoztam, hogy egy táncos vagyok egy kis örömet tudok okozni a vendégeknek.

~3. fejezet: Az első feladat~

Amikor odaértünk az iroda házhoz bementünk az épületbe és elkezdtük keresni a konferencia termet. Szétváltunk és elindultunk keresgélni. Mindenki kapott egy fedőnevet. Yang SeungHo - SeungHo, Lee Changsun - Joon, Bang Chulyong - Mir, Jung Byung Hee - G.O és Park Sang Hyun - Thunder. Én pedig a CL fedőnevet kaptam.  Joon velem jött mivel még újonc vagyok. Megtaláltuk a konferencia termet majd egyből kivettem a CD-t a laptopból. De aztán társaságunk érkezett. 6 srác állított be. Én csak meglepődve néztem Joonra. Oda akartam neki adni a CD-t de nem vette el. Így betettem a pólóm alá a melltartómhoz. Aztán odament a srácokhoz és elkezdtek harcolni. Én nem csináltam semmit csak néztem az eseményeket. De egyszer csak valaki lefogott hátulról.
-Hé.... C.A.P nézd csak! -mondta aki lefogta a kezemet. Az egyik srác levette az arcáról a maszkot majd odajött hozzánk. Amint megláttam közelebbről az arcát már is tudtam ki az.
-Áhh Ricky ne foglalkozz már ezzel az akárkivel. -mondta C.A.P -Vagy várjunk csak. Ezt nézd....
-Micsodát? -kérdezte Ricky. C.A.P lehúzta a felsőmet. -Héé.... azért a kanoskodásodat ne most éld ki.
-Nem az! -mondta majd el akarta venni a CD-t.
-Takarodj! -kezdtem el mocorogni.
-Hm.... Milyen kis vad. -vigyorgott Ricky.
-Kussolj! -mondtam. -Eressz el!
-Ja szerintem is vad. De nekem olyan ismerős ez a vadság.... -töprengett el C.A.P. Aztán hirtelen rám kapta a tekintetét. Lehúzta a kapucnimat majd felemelte a fejem. -Az nem lehet.... Te, hogy  kerülsz ide?
-Eresszetek el! -mondtam idegesen. Ricky leültetett az egyik székre majd elfordult és beszélni kezdett C.A.P-pel valamit. Láttam, hogy Joon már nem harcol így kivettem a CD-t és odacsúsztattam neki. Ő felkapta majd elrohant. Ricky utána ment. Én csak reménykedni tudtam abban, hogy Joon sikeresen leszállítja a CD-t. C.A.P leült velem szemben az egyik székre.
-Hol voltál eddig? -kérdezte.
-Nem mindegy az neked? -kérdeztem.

~2. fejezet: Új munkahely~

Nos az új munkahelyem félelmetes. Elmentem egy meghallgatásra és szó szerint rettegni kezdtem az igazgatótól. Olyan sötét olyan nagyon gonosz. Aztán elkezdett beszélni a munkáról. Másnap már kezdhetek is. Szuper....! De legalább van egy normális állásom amivel eltudom tartani a gyerekemet és magamat. Hazamentem és az unokatesóm vigyázott a kisfiamra. Amikor haza értem Kim az unoka tesóm a kanapén aludt.
-Kim.... kelj fel! -keltegettem.
-Mi az? -kérdezte.
-Itthon vagyok. Ha gondolod haza mehetsz de itt is aludhatsz. -mondtam.
-Haza megyek. -mondta majd nagy nehezen felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé.
-Hé.... Üdvözlöm Minah-t és Yongie-t! Ja és vigyázz magadra! -mondtam.
-Jó. Szia! -mondta majd elindult és visszafordult. -Holnap mész dolgozni?
-Igen mennem kell. Viszont..... vigyáznál Minre? -kérdeztem.
-Ja vigyázok rá! -mondta majd tényleg elment. Felmentem és bekukucskáltam Minhez. Nagyon aranyosan aludt. Amikor készültem kimenni megébredt.
-Mami.... ne menj el. Maradj itt velem! -mondta. Odamentem hozzá majd bebújtam mellé az ágyba aztán Min el is aludt. Nem sokára engem is elnyomott az álom. Reggel felkeltem majd felhívtam Kimet, hogy jöhet Minhez ha gondolja. Ezután elmentem zuhanyozni. Felvettem egy farmer rövid nadrágot, egy fekete pólót rá egy fekete dzsekit és egy piros magas sarkút. A hajamat kibontottam majd amint megérkezett Kim én mentem is. Amikor odaértem rajtam kivül még volt 5 srác. Bemutatkoztak Yang SeungHo, Lee Changsun, Bang Chulyong, Jung Byung Hee és Park Sang Hyun. Én meg csak úgy ott voltam egyetlen csaj. Reménykedtem abban, hogy pár perc és jönnek a csajok is. De nem.... Csak az igazgató jött.
-Jó reggelt mindenkinek! -mondta.
-Jó reggelt! -mondtuk egyszerre miközben mélyen meghajoltunk.
-Nos.... Mivel az előző társuk elment ez a hölgy fogja átvenni a helyét. A neve Lee DaSom. Mivel ön még újonc elmondom, hogy akármikor is hívom jönni kell. Nem érdekel, hogy beteg a kutyája vagy éppenséggel valakivel szeretkezik. Jön és kész! -mondta szigorúan.
-Igenis! -mondtam majd meghajoltam.
-Mára van egy feladatuk. Egy CD-t kell megszerezniük az egyik iroda ház konferencia terméből. -mondta. Az igazgató megadta a koordinátákat majd kezembe nyomott valami ruhát, hogy öltözzek át. Átöltöztem és egy fekete nadrág, egy barna kivágott felső és egy fekete kapucnis pulcsi. A felsőből kilátszódott a hasam. Még jó, hogy visszafogytam terhesség után. Aztán elindultunk.

~1. fejezet: Az életem~

Lee DaSom-nak hívnak. Én egy tök átlagos lány vagyok. Néha egy kicsit extrém de ha valakinek nem tetszik akkor ne nézzen rám. Volt egy barátom, Bang Min Soo akivel még 18 évesen lefeküdtem aztán 4 hónap múlva ejtett. Azóta annyira  nem bízom a pasikban. Miután elhagyott olyan volt mintha egyre jobban híznék, de ez nem jár minden napos hányingerrel. És igen terhes lettem tőle.... Ő nem tud a gyerekről semmit. Egyáltalán nem beszélt velem. Sőt ha hívtam kinyomta. Így tök felesleges elmondani neki, hogy egy tökéletes fia van aki nagyon hasonlít az apjára. A szüleimnél laktam és ők segítettek minden anyagi helyzetben. De ők meghaltak és nem maradt senkim csak a fiam. Most, hogy már 22 éves vagyok a kisfiam pedig 4 kirúgtak a normális jól fizető állásomból. Így nem tudtam semmit se csinálni. Pár hét múlva jelentkeztem egy munkára.